Drámatagozatos érettségiző fiatalok készülnek az életre, köztük a két főhős, Lola és Samu. Az ő történetük, együttlétük tizennyolc éve elevenedik meg a színen, két lehetséges variációban: Stellával (a gyermekükkel) és nélküle.
Az egyik történetben Stella, születésével, elvette a hírnév közelségét filmrendezőnek készülő apjától és színésznőnek vágyó anyjától. A szülők tudat alatt gyermeküket hibáztatják saját sikertelen, álmaikhoz képest lecsúszott életükért. Apuci (Samu) önsajnálatával, Anyuci (Lola) pedig önző mártírkodásával nyomorítja bele életüket és gyermeküket is a valóságba.
A másik történetben Stella, meg nem születésével elvette a hétköznapi boldogság lehetőségét a művész házaspártól. Az álmok megvalósulása itt sem sikerül tökéletesre, bár Samu filmrendező és Lola színésznő lett, de az óhajtott, mindent elsöprő siker nem jött össze. Valami hiányzik, és a házaspár a meg nem született gyermeket teszi felelőssé a sikertelenségért.
A "FÉM" napjaink egyik legmeghatározóbb problémakörével foglalkozik: pénz, karrier, hírnév - kontra - párkapcsolat, család, gyerek. A nagykamaszból felnőtté váló fiatalok álmaiból, az előttük álló életről való elképzeléseikből bontakozik ki a szomorú valóság: mivé válik két ember életközössége, ha nem jól választja meg céljait. Ha megfelelve a rohanó világ, az önmagából kifordult társadalom kegyetlen elvárásainak, beletemetkezve a hírnév és karrier hajszolásába, az én-központú, embergyűlölő szerepkörbe, pont a lényeg vész el: önmagunk és a körülöttünk élők meg- és felismerésével, a kölcsönös, valódi szeretet gyakorlásával saját valódi céljaink elérése, mellyel egy boldogabb, teljesebb élet élhető.
A darabban végigkövethetjük egy fiú és egy lány (egy férfi és egy nő) téves életút választásának minden következményét. Olyan játék ez, melyben a végén a két vesztes, és velük együtt a néző is fellélegezhet, a hibákat soha nem késő kijavítani és az újrakezdésre mindenkinek lehetősége van.
Samu és Lola a mai társadalom két meghatározó egyéni(etlen)sége, két (fél)életük üzenet a jövőnek, öregeknek és fiataloknak egyaránt: vegyétek észre magatokat és egymást, éljetek egész életet.
Stella pedig, aki mindent lát, mindent tud, feltétel nélkül szeret és akarja a jó (út)választást, mi nézők vagyunk, akik megkapjuk a feloldozást: az élet nagyobb és okosabb nálunk. Mindig nyújt újabb és újabb segítséget hibáink felismerésére és kijavítására, parányi létünk teljesebbé tételére, az újrakezdés lehetőségére.
Formabontó, érzelmeket felkavaró, őszinte, merész, ugyanakkor sírós-nevetős, afféle "igazi" fiatalos színházra számíthat a néző.

Az előadást angol feliratozással is játszhatjuk.

A későbbi előadásról itt olvashattok.